Sok év szenvedés után végre a béke hajnala virradt a mágusvilágra. Voldemort rémuralmának vége, minden idők legrettegettebb fekete mágusa halott, követői Azkabanban raboskodnak vagy szétszéledtek. Ám az arcokon még fel sem száradtak az elvesztett rokonokért, barátokért ejtett könnyek, még csupán a mosoly árnyéka suhant át a meggyötört vonásokon, amikor a sokasodó problémák között felütötte a fejét valami, ami erőt próbáló kihívás elé állította a Minisztériumot és a romokban heverő társadalmat. A kihalás, a mágia eltűnése a Föld színéről vészes közelségbe került. A semmiből született meg a Rendelet, mely pár nap leforgása alatt felforgatta a mágusvilágot. Az emberek eleinte tiltakoztak és háborogtak, a Minisztérium a statisztikák ijesztő eredményeire hivatkozva védte álláspontját, miszerint szükséges a fiatalokat központilag párokba rendezni, és kötelezni őket a házasságra, majd két gyerek nemzésére. A komoly probléma radikális intézkedéseket sürget – hangoztatta csökönyösen Caramel. Azóta új iskolaév kezdődött, a diákok zsebükben azzal a bizonyos minisztériumi levéllel indultak útnak. Néhányukon már a lemondó, beletörődő fásultság vett erőt, másokban még pislákol a remény, megint másokban a harag tüze csap magasra. Senki sem tudja, mi történik. A hangoskodókat kifinomult eszközökkel, következetesen elnémították, az aranyvérűek többsége pedig önként hallgatott el. A levegőben mégis az ellenállás feszültsége szikrázik. Az idegek pattanásig feszülnek. Ellentétes érdekek csapnak össze a háttérben. Kezd eluralkodni a pánik.