♔ Ország : Franciaország ♔ Törvények száma : 10 ♔ Age : 30 ♔ Szobaszám : 301
Tárgy: Louise Demarchelier Kedd Feb. 03, 2015 1:30 pm
demarchelier, louise
« can I make it better with the lights turned on?»
♔ Teljes név : Louise Rosamond Demarchelier ♔ Kor : 20 ♔ Születési hely, idő : Hawaii, Honolulu; 1994. nov. 7. ♔ Nemzetiség : francia ♔ Rang : udvarhölgy ♔ Évfolyam : harmadik ♔ Szülők : Patrick Philippe & Larissa Ayanna Demarchelier ♔ Társ : Layla ♔ Csoport : társak
Uralkodási cél ♔ Sosem érdekelt a pénz, vagy a hatalom. Soha nem akartam semmiből a legjobb lenni. Soha nem akartam a leghangosabb, a legtehetségesebb, a leggazdagabb, a legszebb, a legcsodálatosabb lenni. Pénzünk mindig volt elég. Ha úgy vesszük, talán hatalmunk is. Sosem voltam halk, tehetségtelen, szegény, csúnya vagy nyomorult. Mi többet akarhatnék még az életben…? Persze az egész nem ilyen egyszerű. Az embernek kellene, hogy legyen valami fontos célja az életben, de én a mai napig nem találtam meg, hogy mi lehet az enyém. A családi vállalkozást, apám dédelgetett kis birodalmát reményeim szerint az idősebbik jogán a nővérem fogja átvenni. Ez így való. Ennek ellenére apánk mindig is ugyanolyan nagy gondot fordított mindkettőnk neveltetésére, mintha legalábbis verseny lenne, hogy ki nyeri majd el a kegyeit – soha nem igyekeztem, hogy én legyek az, akire büszkébb. Soha nem érdekelt. Nem akarok pénzjegyeket számolva ülni az arany trónomon, ahogy ő teszi, és közben tökéletesen és teljesen egyedül van, mert már mindenkit elveszített az életében… Nem tudom még, mit akarok, de biztos vagyok benne, hogy ezt nem. Jelenleg a fotózás az egyetlen dolog az életemben, ami igazán leköt, és amivel igazán szívesen ütöm el az időmet, nap-nap után. Anyám szerint érdemes lenne vele komolyabban is foglalkoznom, ha ez igazán érdekel, de valahogy nehezemre esik megosztani másokkal a munkámat, nehezen veszem magam komolyan annyira, hogy merjem remélni, ez lehet az, amivel igazán el tudnék tölteni egy emberöltőt. Nem tudom. Végül is, még fiatal vagyok, nem? Jó iskolába járok. Jól tanulok. Remek kapcsolataim vannak. Még a napot és a csillagokat is lehozhatom az égről, ha egyszer akarni fogom. De talán soha nem akarom majd. Sokkal jobban akarom, hogy valaki végre igazán, tökéletesen, teljesen akarjon azért, aki vagyok, nem pedig azért, aki lehetek. Olyan rossz ez?
mapleburgh academy
« can you hear when I say I have never felt this way? » ―the xx
jellem ♔ Sosem volt különösebben bátor, karakán, vagy határozott jellem. Élete fontos döntéseit gyerekkora óta mások hozzák meg neki, és ez bizarr módon a szülei válása után ez csak még erőteljesebben így történt. Abban viszont mindig is remekelt, hogy megfeleljen mások elvárásainak, és a semlegesség maszkja mögé bújva azokat a szerepeket öltse magára, amit mások látni akarnak, még akkor is, ha egyik sem felelt meg neki igazán. Nehezen dönt fontos dolgokról egy maga, apróságokban azonban bátran tapicskol, önmagával rettentően elégedetten, ha valamit egymaga is meg tud oldani. Bizonyos értelemben rettentően éretlen személyiség, noha ez egyáltalán nem meglepő, ha a nevelkedésének történetét valaki ismeri. Saját maga sincs vele tisztában, hogy kicsoda is ő, és ha mások nem határoznák meg valaki-képp, akkor meglehet rá sem találna a szerepkörre, ami saját természetéből fakadhatna. Bizonytalanság és naivitás jellemzi. Ha ballépéseket követ el kisgyerekként, lehajtott fejjel várja a büntetését, csak hogy újra elkövethesse ugyanazt a hibát, melyekből mintha sosem tanulna. Egyszerre viseli kívül a szívét, és rejtetten másoknak elérhetetlen helyen. Bárkit közel enged magához, legalábbis olybá tűnhet, de hogy kerülhetne hozzá bárki is teljesen közel, ha azt sem tudják ki az, akit meg kellene környékezni? Nyitottan és kedvesen viselkedik mindenkivel, ugyanakkor szinte lehetetlen személyes beszélgetéseket folytatni vele, mintha csak egy üres kéreg lenne, a tartalom pedig valahol elveszett volna belőle. Vidámnak és felhőtlennek tűnik, holott soha nem tudta igazán feldolgozni a családja szétesését, az igazi otthon hiányát, csak sodródik azon emberek között, akik valamiért ragaszkodnak hozzá annyira, hogy valami célt is adjanak cselekedeteinek. Nagyon is tud szórakoztató és elragadó lenni, hibátlan neveltetése nem engedi meg, hogy otrombán viselkedjen bárkivel is, és felszínes ismeretségek esetén bizonyára bárkit meg is tud szédíteni a tökéletes kis parfüm-birdalom-örökösnő látszatával. De hát ez is csak egy hazugság. Soha nem érdekelte az üzlet, és több mint boldog, hogy a birodalom kulcsait majd a nővére veszi át. Remélhetőleg. Aki azonban kicsit is közelebb áll hozzá, könnyen átláthat a rétegeken. Láthatja a bizonytalanságot, a félelmet, a még meglepően gyermeki naivitást és reménykedést, a fel sem ismert keserűséget elfedni kívánó vicceket, a ragaszkodó szeretet fojtogató béklyóit…és minden bizonnyal megláthatja azt is, hogy mostanában hogyan kezd még ez a kép is ijesztően apró darabjaira hullani.
panna // mindenhol nagykorú
7 év
Shay Mitchell
A hozzászólást Louise Demarchelier összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 03, 2015 8:32 pm-kor.
N. Joyce O'Leary
♔ Ország : Kanada ♔ Törvények száma : 23 ♔ Age : 39
Tárgy: Re: Louise Demarchelier Kedd Feb. 03, 2015 2:47 pm
Elfogadva!
isten hozott!
Először is, csodaszép vagy, bár ezt biztos mások is mondták már neked! Remekül fogalmazol, nem bonyolítod túl a mondatokat, de mégis van benne valami szépség, valami harmónia, amiért öröm olvasni, újra meg újra. Nem is tartalak fel tovább, gyorsan, szaladj, foglald le a mit kell, és örvendeztess meg minket a csodás stílusoddal a játéktéren is! *-*