jellem ♔ Szerintem a világ nem oszlik jóra és rosszra. Szerintem nem minden ember csak fekete, vagy csak fehér. Szerintem szürkék vagyunk. Éppen ezért nem ítélkezek könnyelműen, míg meg nem ismerem a másikat – aztán pedig, ha megérdemli az illető, a pofájába mondom a véleményemet. Ír vagyok, tehát megtehetem, hogy olykor zsémbes és szúrós legyek, mindezt félelmetes nyíltsággal és őszinteséggel megfűszerezve.
Pozitív tulajdonságaim? Hmm... minden létező kocsmadalt ismerek. Képtelen vagyok a hízásra – éppen ezért lehetséges, hogy reggelire sütit egyek, és bort igyak, vacsorára pedig egy fél tábla csokoládét tömjek magamba. Szerintem ez eléggé pozitív tulajdonság. Minden hívásomra válaszolok, még akkor is, ha tudom, hogy egy kínos beszélgetés egyik résztvevője leszek, még akkor is, ha tudom, hogy az állásomba kerülhet, még akkor is, ha az autómmal lesodródtam tél közepén az útról, mert ittasan vezettem – igen, tapasztalatból mondom. Mindenre csípőből reagálok, mindenre képes vagyok válaszolni, és a legkellemetlenebb szituációból is kidumálom magamat – akárha egy jó ügyvéd lennék. Azt hiszem, megbízható vagyok. Ugyan a szétszórtságom miatt mindent az utolsó pillanatban intézek el, vagy kicsivel a határidő után, de akkor legalább pontos, precíz munkát adok le – bármilyen hihetetlenül is hangzik. Merem állítani, hogy a lazaságom, a nyitottságom, a rugalmasságom és a kiváló kommunikációs képességeim miatt jó tanár, professzor is vagyok.
Negatív tulajdonságaim közül kiemelném enyhe alkoholizmusomat, dohányfüggőségemet, szex függőségemet, túlzott függetlenségemet, a rajtam ragadt hippi létet, a koffeinfüggőségemet, az enyhén pubertásokra jellemző viselkedésemet és azt a fránya hedonizmust. Nem igazán nőttem fel, mert túl korán fel kellett volna nőnöm, de én elutasítottam ezt, és leragadtam. Legalábbis a pszichológusom így fogalmazott. Szerinte depressziós vagyok, amit elképesztően jól titkolok, már-már mesterien és félelmetes módon. Azt is mondta, hogy azért váltogatom ilyen gyakran a partnereimet, mert az előző – és egyben egyetlen – férjem csúnyán átvert, megalázott, megcsalt, amiért elváltam tőle. Szerinte bánt a dolog, hiszen úgy ismer, hogy adtam volna neki még egy esélyt, de valamiért nem tettem. Elmondom, miért. Mert egy seggfej volt. Csak későn jöttem rá, és eléggé megbántott, most pedig úgy élek, mint az egyetem alatt – minden nap másnaposan járok be, és még így is király vagyok.