jellem ♔ Hogy milyen vagyok? Lapozz fel egy magazint, és máris jó pár oldalas jellemzést találsz rólam. Főleg a hibáim nagyítják fel, azt, hogy neveletlen vagyok, züllött, erkölcstelen, nem ismerem a szabályokat, nekem aztán semmi sem szent. Hasznot húznak minden egyes ballépésemből, és én… én csak legyintek minderre, mondván, higgyenek, amit akarnak.
Betudnak mindent annak, hogy hercegnő vagyok, azt taglalják, fogalmam sincs, mit csináljak jó dolgomban. És így van?
Talán, nem mondhatom azt, hogy aki Martinis pohárral a kezében pózol a címlapon, nem én vagyok, hisz azt még a hülye is látja. Vétettem hibát, nem is keveset, de többségét megbántam, mégis… újra és újra rátérek arra az útra, ha akarok, ha nem. Alapjáraton kedves vagyok, tisztelettudó, csak akkor hunyok szemet ezek felett, mikor kirúgok a hámból, amit egyébként sok velem egykorú is tesz, a különbség annyi, hogy az én lépésem mindig nyomon követik, folyton figyelnem kéne, nehogy csorba essen a család jó hírén, de az évek alatt sikerült elégszer megmutatnom, hogy az nem én vagyok. Utálom a képmutatást, gyűlölök jó pofizni, és általában ami a szívem, az a számon. Nem nézem, kit sértek meg vele. Ennek ellenére rengeteg barátom van, a többség ugyan érdekből az, szeretnek a fényemben sütkérezni, de nem is érdekel, amíg Meghan mellettem van. Csak ő fontos, az ő véleménye számít, csak rá hallgatok.
Nem vetem meg a pasik társaságát, imádok flörtölni, és higgyétek el, nálam aztán tényleg nem mérvadó a kor. Tudom, hogy annak a női ideállnak a látszatát keltem, amire minden pasi vágyik, olykor ki is használom ezt, ha ahhoz van kedvem. Szeretem nagy kanállal habzsolni az életet, fiatal vagyok, a lét minden egyes percét ki akarom élvezni, megbánás nélkül, és pontosan ez a tényező az, ami miatt rengetegszer megütöm a bokám, de kit érdekel, majd ha idősebb leszek, ráérek bánkódni, nem?