Természetesen a csajos, bulizós, ivós estére részegen érkezem. Jó, rendben; ittasan. Tudom, hogy egy ittas professzorasszony nem éppen épületes látvány, de néha én is megengedhetem magamnak, hogy berúgjak. A baj csak az – nem szerintem, hanem a pszichomókus szerint -, hogy velem ez igen gyakran, sőt túlságosan is gyakran megesik. Ami nem jó. Egészségtelen, és nem professzorhoz, de még csak nem is felnőtt nőhöz illő viselkedés.
Vodkával mosok fogat, teljesen jó, néha egy-egy édes, lágyan olvadó csokoládékockával. Nem öltözök át, sötétkék farmer, bakancs és fekete ujjatlan felső van rajtam, három, hosszabb-rövidebb láncú, ezüst nyaklánccal és vagy hét karkötővel. Körmeim feketére festve, arcomon szolid smink, bőrömön fűszeres parfüm.
Ha őszinte akarok lenni, eleinte úgy terveztem ezt az estét, hogy majd privát géppel utazunk el-, vagy hajóval megyünk egy nem túl messzi kisvárosba, a szigeten kívülre. Teljesen mindegy, hova, kocsmák, pubok, bárok mindenhol vannak - mindenhol! De végül nem intéztem el időben, és már nem tudtam volna sehogyan sem megoldani a dolgot. Becsületszavamra, legközelebb normálisan, és időben elintézek mindent.
Tehát, mivel én egy cseppet sem vagyok irigy, a saját italaimból vittem át kedves barátnőm, Margaret házába pár üveggel. Egészen pontosan egy majdnem telt üvegű, ír whiskyt, egy fél üveg vodkát – aminek a negyedét indulás előtt nyakaltam be -, illetve egy bontatlan tequilát, hozzá sót, fahéjat, limeot és narancsot is, kísérőnek.
Mivel ittasan kissé ingatag vagyok, az a remek ötletem támadt, hogy én volán mögé ülök. Természetesen. Miért is ne? Mi baj lehet? Szóval a buli kellékeknek – az italoknak – a piros bogaram anyós ülésén jutott hely. A kesztyűtartóból kiveszek egy csomag rágót, és beveszek egyet. Begyakorlott mozdulattal teszem mindezt, mintha aszpirin lenne, vagy ilyesmi. Aztán elfordítom a slusszkulcsot, és óvatos, rám nem jellemző, kimért mozdulattal lépek a gázpedálra, hogy ne ütközzek neki az autómmal a házam előtt álló kukáknak. Bamm. Csatt. Egyértelmű. Szerencsére üresek voltak, de a kutyák az utcában így is ugatni kezdenek. Fuck me.
Szóval igen, megérkezem lassan Margaret házához, ezúttal óvatosan parkolok, és koncentrálok, minden figyelmemet összeszedem, és szépen leparkolok. Mesteri. Tényleg. Néha magam is meglepődök saját magamon – a buli sofőrön, aki soha nem vezet józanon.
Összeszedem magamat, meg a kis szeszes kosarat. Igen, egy kosárba raktam bele a többé-kevésbé telt üvegeket. Úgy nézek ki, mint egy elbaszott született feleség. Nevermind.
Tehát az ajtóhoz sétálok, határozott léptekkel. Határozottnak vélt léptekkel. Aztán ki tudja. A szesz bátorrá és magabiztossá tesz, ezt biztosan tudom.
Margaret ajtajában megállok, és a csengőt nyomogatom. Háromszor. Aztán kopogok. Kétszer. A rohadt, türelmetlen írek...

TO: Maggie ♥ --- WORDS: 405 --- MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.]