jellem ♔ Bárkit is kérdeznél, valószínűleg azt fogja mondani, hogy egy cserepes növényben több empátiát találsz majd, mint bennem. És tudod mit? Igaza lesz. Még egy elszáradt kaktuszban is több megértésre lelsz, mint bennem; igaz, ha felkeresel a problémáiddal, meghallgatlak, talán még tanácsot is... Már ha jobb napomon találsz meg. Rosszabb napjaimon nemes egyszerűséggel elküldelek a picsába. Ó, hogy egy örökösnek nem illik ilyen szavakat használni? Vagy egyszerűen csak megbántottam az önérzeted? Ööö... Ne haragudj? Ha gondolod, bocsánatot kérek, bár az nem lesz őszinte, és téged sem fog boldoggá tenni. Szóval, gondold át, érdemes?
Egyébként ha szemet hunysz afölött, érzelmileg mennyire nyomorék vagyok és mekkora egy tahó módjára viselkedek néha, rá fogsz jönni, hogy nem vagyok (annyira) rossz ember. Talán nem vagyok a nőiesség mintapéldánya, de a szüleim úgy neveltek, hogy tudjam, kinek kell megadni a kellő tiszteletet és ki az, aki ezt nem érdemli meg. Ami a szívemen, az a számon, mindig kimondom, ha valami bánt, még ha ezzel sok ellenséget is szerzek magamnak... Mert szerzek, igaz? Ha nem szereznék, az azt jelentené, hogy valamit rosszul csinálok. Meg hát ha valaki ok nélül nem kedvel, akkor adni kell neki egy okot, nem? De. Na ugye. Akkor most rossz ember vagyok?