- Idd, idd, idd, idd – hallom a skandálást és kéz nélkül ürítem ki az üveg sört. Húzóra, bár lassan úgy érzem, hogy megfulladok, de nem akarok csalódást okozni az embereknek, akik mind engem csodálnak. Megittam, de úgy érzem, hogy menten ki is okádom. De a fogadást én nyertem, Brandon teljes körűen állja a mai estét a számomra. Elégedetten rakom le az üveget, pacsizok le azokkal, akik lelkesen jönnek gratulálni. Nem sok józan tekintettel találkozok, de ezen nem is lepődök meg, hiszen egy kollégiumi buliról van szó, amit még az igazgatóság is engedélyezett. Ezt pedig ki kell használni, nemde? Határozott és egyenes – szerintem legalábbis – léptekkel szelem át a termet, hogy belekaroljak Samwellbe, akin szintén látszik, hogy több rumot ivott a kelleténél, hiszen egy édeskés vigyor ragadt az arcára, ami kicsit szokatlan tőle. Egy hatalmas puszit nyomok az arcára, jelen pillanatban túlárad bennem a szeretet, amit meg kell, hogy osszak az emberekkel, hogy szebbé tegyem az estéjüket. Az italos pulthoz lépek, rendelek magunknak egy-egy whiskyt, amit egy koccintás keretében fel is hajtok, hogy aztán nekidőlve a pultnak terepszemlét tartsak. Elképesztően vicces, ahogy a hercegek és hercegnők, „közember” módjára a sárga földig isszák magukat, hogy aztán olyan dolgokat tegyenek, amik hatalmas következményekkel járnak. De szerencsére az ilyen dolgok általában az iskola falain belül maradnak. Megtapogatom a zsebeimet és szomorúan veszem észre, hogy a cigis dobozom teljesen kiürült. Samre pillantok aki megrázza a fejét, jelezvén, hogy Ő is elszívta az összes cigijét. Fantasztikus, a tüdőm porzik és nincs mit szívnom. Megpillantom Ashleyt és pakk, a kis villanykörte máris felvillant a fejemben. Lejmolnom kell, nincs más lehetőség. A nők is kihasználják a természet adta ajándékaikat, én miért ne tenném? - Ashley – rikkantom el magam, majd gyorsan meg is célzom a szőke hölgyeményt, aki lelkesen integet, én pedig átkarolom a derekát és közel hajolok hozzá – Esetleg lenne számomra egy szál cigarettád? Később meghálálnám. Igenlő bólogatást kapok válaszul és egy idétlen nevetést, amit nem tudok hova tenni, talán az alkohol hozta ki belőle ezt a túlvilági hangot. Egy puszit nyomok az arcára, egészen közel a szájához és mielőtt a fülem mögé tenném a cigit rákacsintok, hogy nyomatékosítsam, tényleg betartom majd az ígéretem. Legalább is az tökéletes, ha Ő ezt hiszi. Mert egyáltalán sem áll szándékomban közelebbről megismerni a hölgyeményt. Elindulok a kijárat felé, hogy egy kis friss levegőt szívhassak, illetve végre valahára elszívjam ezt az egy szál cigarettát. Az elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhetően kicsit bizonytalanak a lépteim, de ez nem akadályoz meg semmiben. Kiérve rögtön érzékelem, hogy nem vagyok egyedül. Egy ismerős hátsón akad meg a tekintetem, majd pofátlan módon végigmérem a lányt, aki háttal áll nekem és elismerően nyugtázom az adottságait magamban. Ramona Dragomir. Csendben mögé osonok, hogy aztán befogjam a szemeit és a füléhez hajolva halkan suttogjak, miközben az ajkaim finoman érintik a bőrét. - Ha kitalálod, hogy ki vagyok teljesítem egy kívánságod – talán így suttogva nem ismeri fel a hangom, ha meg még is az se probléma.
- Ma muszáj valamit kezdenem magammal. Nem ülhetek bezárva ebbe a szobába. - osztottam meg hirtelen jött döntésemet a drága szobatársammal, Ha Na-val mielőtt a szekrény elé álltam volna, hogy eldöntsem, mit is veszek fel erre a megengedett partira. - Ha azt mondom én is megyek veled, akkor megvársz? – hallom a hangot a fürdőszobából, amire én csak hangosan felnevetek. Hát három év alatt csak ennyire tudott megismerni? Ez elég szomorú, na, nem baj, ha visszaérünk, akkor meg fogom ezt vele beszélni. - Persze. – szóltam vissza, majd elmerültem a szekrényemben rejtőző ruhák sokaságában, a tökéletes szerelés után kutatva. Végül fél óra készülődés után cserélhettem helyet Ha Na-val, és kerültem be a fürdőszobába, hogy leheletnyi sminket varázsolva ábrázatomra teljesen elkészüljek az esti banzájra. Izgatottan léptek ki a szobából, majd egy gyors csekkolás után indultunk el a meghirdetett eseményre, ahonnan már keményen terjengtek a hangok és különböző illatok. Biztosra veszem, hogy a cigaretta és az alkoholos italok mérhetetlenül fogynak abban a szobában, és ez feldobta a hangulatomat. Ilyenkor persze, mindig eszembe jutott, hogy vodka nem lesz, vagy valami nagyon rossz utánzat, aminek egyáltalán nincs ereje mégis mindenki képes elveszíteni a fejét tőle. Ezek az emberek még nem ittak igazi, jó orosz vodkát, de nem baj. Majd kezeskedek arról, hogy ilyenbe is legyen részük a drága herceg és hercegnő társaimnak és azok lelkes segítőiknek. Igazából nagyon nem érdekel, hogy ki mivel foglalkozik, mi a rangja, számomra mindenki egyforma és mindenkit egyformán szeretek, pedig még nem is ittam. Az út elég csendesen telik el, a gondolataimba vagyok kissé borulva és inkább beszívom a levegőt, mielőtt bemennénk abba a helységbe, ahol vágni lehet a füstöt és jelenleg valami fülsüketítő dalt játszanak. Erre komolyan, hogy lehet táncolni? Elszántan lépek be és máris keresem a pultot, ami roskadásig meg van pakolva becsempészett italokkal, el is mosolyodom rajta, majd megpillantok egy ismerős címkézést, az üveg után nyúlok, amiben van még két kortynyi vodka és egyszerre húzom le. Végre valami hazai érzés! Ekkor viszont azon kezdek el gondolkodni, hogy melyik testvérem lehet itt. Valami felindíttatásból pedig elkezdem keresni őket, mert akkor tudok igazán bulizni, ha ők is velem vannak. Akkor aztán megmutatjuk mi is az a tánc, de minél többször mentem el Derek mellett, annál biztosabb voltam abban, hogy nincsenek itt. De nem számított, beugrottam a táncparkett közepére és roptam a többi emberrel, aki körülöttem volt. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett így el, nagyon szörnyű az időérzékem, de pár szám után muszáj volt megint kivonszolnom a hátsómat a friss levegőre, mert idebent már meglehet fulladni. Odakint megigazítottam az odatapadt hajszálaimat, a szoknyámat is és minden mást, hogy tökéletesen álljon rajtam minden s már fordultam is volna vissza, amikor egy hang ütötte meg a fülemet, majd kezek takarták el a látásomat. Elmosolyodtam… - És ha nem találom ki? Akkor nekem kell teljesítenem egy kívánságodat? – vajon melyik is lenne rosszabb? Na, nem mintha tudnám ki is áll a hátam mögött. A zene még mindig dübög a fülembe, ami miatt jóval felismerhetetlenebbül hallok mindenkit körülöttem.
Δ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Note: remélem nem lett olyan rossz, mint hiszem
Morris Chastain
♔ Ország : wales ♔ Törvények száma : 16 ♔ Szobaszám : 341
Nagyon remélem, hogy nem hányás lesz a vége az estémnek. Sokkal jobban szeretném, ha sikerülne összeszedni egy leányzót, akivel aztán kettesben felfedezhetnénk, hogy milyen szórakozási lehetőségeket nyújthatunk egymásnak. Jelentkező pedig bőven akad, de az a helyzet, hogy még annyira nem ittam le magam, hogy bárkivel összefeküdjek. Szeretek adni magamra, még akkor is, ha nőkről van szó. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy lecsúszófélben levő hercegnő, aki ki tudja hány férfival feküdt le, megfertőzzön szifilisszel vagy valami még undorítóbb nemi betegséggel. Köszönöm, de nem. Habár már érzem az alkoholt és a lépteim se a legmagabiztosabbak, még tudnék inni. De először egy kis fejszellőztetésre van szükségem, hogy utána gőzerővel folytathassam a lerészegedést, olyan szintre, amikor még nem vagyok rosszul,de mégse vagyok teljesen ura a testemnek. Az az állapot a legjobb. Kiérve Ramona Dragomir társaságában találom magam. Egy, azok közül a lányok közül, akiket még nem tudtam magamban sehova se rakni. Mert ott vannak azok, akik tökéletes arra, hogy egyszer – maximum kétszer lefeküdjünk, majd mintha mi sem történt volna együtt nevessünk szünetekben, a többi gólyán, akik annyira elveszettnek tűnnek itt a suliban. Ha ránézek egy lányra, rögtön el tudom dönteni, hogy le akarok-e vele feküdni vagy sem. Majd ha már túl vagyunk az első beszélgetésen, leszűröm, hogy olyasfajta lány-e aki benne van az egy éjszakás, semmi romantika, csak a testiség dologban. Ramona Dragomir, azonban más. Gyönyörű, ehhez kétség sem fér hozzá. Az arca, az alakja, egyszerűen minden annyira tökéletesen el van találva, hogy azt szavakkal igazán nehéz leírni. Tehát az első rostán nagyon simán átmenne. Majd ott van az, hogy mivel évfolyamtársak vagyunk közelebbi kapcsolatot ápolok vele, mint a többiekkel. A rengeteg közös óra, együtt ebédelések és egyebek alkalmával azonban még mindig – így három év után – nem tudtam eldönteni, hogy vajon benne lenne-e abban, hogy esetleg egy kicsikét több legyen köztünk, mint barátság, már ha nevezhetem annak, ami kettőnk között van. Nem szeretem ha elutasítanak – ugyan ki szereti? - de bennem nem azt váltja ki az elutasítás, hogy még jobban harcoljak a célért. Szimplán lemondok róla, hiszen busz és nő után nem futunk. Azonban ha jobban elgondolkozok rajta és beleképzelem magam a helyzetbe, ahogy Mona épp lepattintana – kimondottan szarul esne, de egy kis részem azt mondaná, hogy próbáljam meg másfelől megközelíteni. Jelen esetben ez a megközelítés épp hátulról történik, alkoholos befolyásoltság alatt, amikor is úgy gondolom, hogy milyen fantasztikus ötlet befogni a szemét és megkérni, hogy találja ki ki vagyok. - Pontosan, ahogy mondja kisasszony – halkan elnevetem magam, talán még szórakoztatóbb lenne, ha nem találná ki. De a kíváncsiság hajt, hogy vajon mit kérne tőlem, amennyiben eltalálja a kilétemet. Ebből talán le tudnám szűrni, hogy Ő hogyan viszonyul hozzám, ami nem lenne egy rossz dolog, tekintetbe véve, hogy egyre többször időzik el a tekintetem rajta, ahogy jegyzetel vagy éppen a füle mögé igazít egy hajtincset. - Tehát? Tippek ? - még mindig nem hagyom, hogy visszakapja szeme világát és már kicsit türelmetlen is vagyok, hogy jól tippel-e. Ha végül ad valamilyen választ elengedem és hagyom, hogy megforduljon. Elmosolyodok, ahogy a tekintetem találkozik azokkal a gyönyörű, zöld íriszekkel. A fülem mögül előveszem a cigarettát és a számba rakom, hogy aztán meggyújthassam. - Egyébként , hogy tetszik a buli ?
A szüleim lassan a fejemet fogják venni, amiért nem találtam magamnak egy normális férjelöltet, vagy ami még rosszabb, bár nem tudom mi lehet rosszabb a fejem elvesztésénél, Ők választanak nekem párt, amit nem szeretnék. Több ok miatt, de a legjobb az, hogy úgy sem bírnánk elviselni egymást így látatlanban, mert ami azt illeti nem egy hétköznapi személynek mondanám magam. A hangulatok embere vagyok, ami miatt egy apró szikrának köszönhetően fogom magam és fél Európát beutazom egy hét alatt. Csak úgy kedvtelésből, és nem tudom milyen herceg, nemes vagy tudom is én milyen rangú fiatalember fogadná ezt el. A legtöbb fejét fogva futna el előlem, csak azért, hogy ne tudjanak a közelükbe, hiszen egy helyen tartani nem tudnának. Legalábbis hatalmas indok kell ahhoz, hogy én megmaradjak ugyanott. A szüleim is sokszor eljátszották ezt a kártyát, nem igazán vannak oda azért, hogy én minden nyáron több hetes akár hónapos kirándulások keretein belül a világ, különböző részeit látogatom meg, ismerek meg különböző embereket. Számukra ez túl veszélyes, és engem is féltenek. Pedig nem azok, ha az ember a megfelelő társasággal megy. Amúgy ilyen ez a buliba jövős dolog is. Ha olyan emberekkel megyek, akik tudják, hogyan kell mozogni és nem ódzkodnak az italtól, akkor minden a legnagyobb rendben lesz. De ha nem ilyenekkel megyek, akkor az a parti halott. Igaz, hogy most Ha Na-val indultam el ide, de ez a buli cseppet sem olyan, mint amilyenre számítottam. A pia nem olyan fajta, amitől az ajtónak mennék és a zene is borzadály, nem is értem, hogy tudnak rá egyes emberek táncolni, már ha a vonaglás, és a fiúk öléhez való dörzsölődés annak számít. Ezekben csak az a jó, hogy alkalmam nyílik meglátni miként is viselkednek más országokból küldött uralkodói csemeték, és elkönyvelhetem, hogy én még mindig a visszafogottakhoz tartozom. Nem lennék képes összehányni egy szobát, hogy azután napokon keresztül rólam menjen a sztorizgatás, az ilyen pompát meghagyom másoknak. Ezektől eltekintve egészen jól érzem magam, az elmúlt másfél órában rengeteg jó számot játszottak le, amiért iszonyatosan hálás is voltam, de most levegőre volt szükségem. És egyedüllétre, de ezt a tervemet valaki meghiúsította. - Ez elég érdekesen hangzik… nem is tudom… - hümmögtem egy sort, ezzel is húzva az időt, hiszen pontosan tudtam kivel is állok szembe, akarom mondani háttal. Sokan nem ismernének fel valakit a kezének illatából, és a hangjából, de nekem ez is sikerül, legalábbis remélem azt, hogy jó tippel szolgálhatok. - Valami azt súgja, hogy csak Morris lehetsz. Eltaláltam? – összeszorítottam két ujjamat, remélve azt, hogy olyan mesterire fejlesztettem a Sherlock képességemet, hogy mindenre rátudok jönni. Amikor megfordultam, mindezt szépen lassan téve a hangulat fokozása végett, elmosolyodtam. – Kitaláltam. Hogy is volt ez a kívánságos dolog? – húztam fel kérdőn a szemöldökömet, majd pár lépéssel hátrébb mentem mikor elővette a cigarettáját. - Bocsánat, de nem szeretnék füstmérgezést kapni. – szabadkozom, majd elgondolkodok a kérdésén. Tetszik-e a buli? – Nem rossz, nem rossz… de… lehetne valamivel másabb, ez így elég snassz. – vonok vállat egyszerűen célba véve a lépcsőfokokat, amire pár másodperc múlva már le is ültem. - És te? Hogy érzed magad? Sikerült már valami jó nőt felszedned, akit még nem kell a mosdóba kísérgetni?
Δ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Note: valami nagyon szépet fogok kívánni
Morris Chastain
♔ Ország : wales ♔ Törvények száma : 16 ♔ Szobaszám : 341
Szeretem a nem hétköznapi szituációkat, márpedig ez egy tökéletes példája. Szeretek egy kis életet vinni mások szürke hétköznapjaiba, főleg azoknak, akik megérdemlik. Monát pedig szeretném lenyűgözni az elképesztő modorommal, leleményességemmel és nem utolsósorban mocskos mód dögös kinézetemmel. Nem tudja, hogy ki lennék? Elképzelhető, hogy sokat ivott, ezt így hátulról nem annyira tudtam behatárolni. Végül, amikor kimondja a nevem, önelégülten elvigyorodom, tehát akkor mégiscsak van itt valami, ha csupán a hangom alapján felismert. Legalábbis magamból kiindulva, mert én nem tudnék akárkit beazonosítani egy ugyanilyen szituációban. - Gratulálok, tied a főnyeremény – mutatok végig magamon a cigivel, majd elnevetem magam. Azt hiszem kelleni fog még egy kis pia, hogy jobban tudjam kezelni a helyzetet. Ez nem vall rá, de valamiért túlságosan nyomoréknak érzem magam a bőrömben, holott tisztában vagyok a vonzerőmmel és azzal, hogy ez mit vált ki a nőkből. - Úgy volt, hogy ha kitalálod ki vagyok, akkor teljesítem egyetlen kívánságod. Jól gondold meg mi legyen az, elképzelhető, hogy ez egy vissza nem térő alkalom – hosszan kifújom a füstöt Monával ellenkező irányba, hiszen nem akarom pofátlanul az arcába fújni a büdös cigifüstöt, ha már ennyire nem szereti. Ha nem ő lenne és baszakodós kedvemben lennék, akkor leszarnám, hogy zavarja-e a cigi vagy sem. Azt, hogy nem kérdezem meg tőle zavarja-e illetve nem oltom el rögtön a cigim, amikor érzékelem, hogy arrébb húzódott a füst miatt, nos ezt igazából az alkoholnak lehet betudni. Ilyenkor hajlamos vagyok levetkőzni az úrimodort és egyébként is most majdnem meghaltam nikotinhiányban. - A kellő piamennyiség után úgyis élvezi az ember – rántom meg a vállam, nekem nincs különösebb bajom a jelenlegi bulival. Jó persze nem ér fel azokkal, amiket az ember egy klubban ejt meg, ahol akár több ezren is együtt tombolhatnak a nevesebbnél nevesebb dj-k alkotta zenékre. Természetesen a szintetikus drogokról se feledkezzünk meg, hiszen azok ilyenkor teljesen bekebelezik a társaságot, nem is nagyon látni nem kétszeresére tágult pupillákat és grimaszokba torzuló arcokat. - Miféle kérdés ez? - elnevetem magam, inkább zavaromban, mint azon, hogy milyen poénosat kérdezett, mert igazából pont beletrafált a dologba, hiszen azon fáradozom, hogy esetlegesen Őt tudjam elcsábítani vagy legalább valamilyen szinten közelebb kerülni hozzá, hogy tisztázni tudjam magamban ezt a káoszt, ami keletkezett – Kellőképpen részegnek érzem magam, de ahhoz még túlságosan józannak, hogy betaláljak egy olyan csajt, aki azt se venné észre, ha leoperálnám róla a bugyiját. Még egy slukk a cigiből, lassan már vége is. Lepöccintem a hamut és lepillantok az ekkor már a lépcsőn ülő Monára. - Nem fogsz felfázni? Nagyon hideg lehet az a kő... - még egy slukk, majd elnyomom a korláton a cigit, a csikket pedig jófiúhoz méltóan a kukába dobom, de csak az előttem ülő leányzó miatt, egyébként nagyban leszarnám, ha a földön, a fűben landol – Ha gondolod leülök én és akár az ölembe is ülhetsz. Természetesen minden hátsó szándék nélkül, komolyan. - tényleg nem akarom kihasználni a helyzetet – a lófaszt nem, hogy a viharba ne használnám ki. Ettől függetlenül minimális szinten tényleg nem akarom, hogy felfázzon, ne kérdezze senki, hogy miért. - Vagy ha szeretnéd, akár be is mehetünk, talán az lenne a legjobb – teszem még hozzá miközben összedörzsölöm a kezeim
Fogalmam sincs honnan jöttem rá arra ki is fogja be a szememet. Valahogy éreztem azt, hogy ez nem más, mint Morris. Pedig tényleg nem volt még ilyenre példa, soha eddig nem tett ilyet, amiről eszembe juthatott volna. Az illata mondjuk elég ismerős volt, ahogy a cigaretta szaga is, bár ez köszönhető a benti füstfelhőnek is. Nem igazán pártolom ezt a káros szenvedélyt, de nem is ítélem el azokat, akik ezt űzik. Egyszer-kétszer bevallom már én is szívtam, de nem váltam láncdohányossá. - Ohó, minden lány álma egy ilyen főnyeremény. – hatalmas mosollyal arcomon néztem, ahogy végigmutat magán. Talán most volt az első pillanat, amikor több ideig elkalandozott rajta a tekintetem, mint általában. Egyáltalán nem értem miért érzek ideggörcsöt a gyomromban. Ez nem vall rám, és kissé érdekes is, hiszen Morris-sal már régóta barátok vagyunk. Miért pont most? - Kérhetek, pár nap haladékot vagy most rögtön el kell mondanom mi a szívemnek kívánsága? – kérdőn pillantottam rá, elidőzve az ajkain és hirtelen fura érzés vett a karmai közé, de nem engedtem neki. Elkaptam tekintetem, és elgondolkodtam. – Szeretsz-e állatkertekbe járni kedves Chastain? – nem tudom honnan jutott ez az eszembe, lehet a Ha Na-val való beszélgetésemből maradt meg. Fogalmam sincs mit kéne kérnem tőle, de az biztos, hogy valami olyannal akarok előállni, amit nehéz teljesíteni vagy emlékezetes marad mindkettőnk számára. Talán egy unalmas helyre kéne elhívnom magammal, hogy szenvedjen, de ezt meg nem akarom. Áh, nehéz ám ez a kívánságos dolog, ha most az Aladdinban lennénk, akkor lenne ötletem mit kérnék. Jól jönne egy tigris. - Lehetséges, csak egy gyors kört futottam, lehúztam a pár csepp vodkát, ami maradt és bevágódtam a táncparkettre. Még nem volt időm jobban megismerkedni a kínálattal. – talán most, hogy akadt egy nagyszerű partnerem már minden sokkal vagányabbnak fog tűnni. Igazából minden bulinak a lelke az, hogy milyen társasággal megy az ember. A zene hirtelen jobbnak tűnik, a pia többnek és ütősebbnek, az egész embersereg a barátoddá válik és ez nem feltétlenül rossz. Bár nem kéne kikészítenem magam a holnapi edzés miatt. - Hát, egy igen egyszerű kérdés szerintem. Nyugi, nem teszek keresztbe neked csak kíváncsi vagyok ilyenkor mi járhat egy fiú fejében. – mert, hogy a lányokéban az jár, hogy fel kéne szedni valakit, abban biztos vagyok. Mondjuk nem is rossz ez a dolog, nekem is ezzel kéne foglalkoznom, hogy valakit beújítsak magam mellé. Nem kell ám egyedül lennie senkinek sem. Felnevetek. Hogy miért? Egyszerűen viccesnek találtam azt, amit az előbb mondott. Néhány lányról olyan hamar lelehet húzni a bugyit még józanon is… hát akkor most? – Biztosan van már odabent egy hölgyemény, aki csak rád vár Morris. Segítsek megtalálni? – kacsintottam rá, ezzel cinkosommá fogadva. De csak akkor, ha szüksége van a segítségemre. - Annyira nem, mint gondolná az ember. Elfelejtetted, hogy orosz vagyok? Ennél éltem már át hidegebbet is. – tekintetemmel követem a mozdulatát, amivel elnyomja a csikket és eldobja. Annyiszor látta már tőle ezt, de még csak most volt alkalmam jobban megfigyelni. Felkeltette az érdeklődésemet. – Tetszeni a helyzet, mi? De nem. Menjünk inkább vissza a buliba, valami azt súgja, hogy valami jó zene fog most menni. – egyből felpattantam, majd valamilyen okból kifolyólag óvatosan karon ragadtam és behúztam magammal. Idebent jóval melegebb volt minden, belátom, és ahogy meghallottam az egyik kedvenc dalomat máris elkezdtem rá táncolni, ringatni a csípőmet és félhangosan énekelni a többiekkel.
Δ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Note: valami nagyon szépet fogok kívánni
Morris Chastain
♔ Ország : wales ♔ Törvények száma : 16 ♔ Szobaszám : 341
- Nagyon remélem, hogy ebben nem volt semmi irónia – elnevetem magam, amikor közli, hogy főnyeremény vagyok. Igen, tisztában vagyok az adottságaimmal, elég szépen ki is használom őket, de miért ne tenném? A nők is ugyanezt teszik, ha angyali arccal vagy dögös testtel áldotta meg őket a sors. Abból élj, amid van. - Kérhetsz – bólintok lassan, közben a tekintetem egy pillanatra sem veszem le Monáról. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit talál ki, hiszen annyira nem ismerem, hogy a rezdüléseiből tudjam, hogy mire gondol vagy épp mire készül – Állatkertbe? - meglepetten felvonom a szemöldököm. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára állatkertben, talán még amikor kicsik voltunk Sammyvel. De azt hiszem, hogy ő akkor megijedt az oroszlánoktól vagy valami hasonló dolog történhetett, mert utána nem nagyon voltunk ilyen helyeken. - Szeretem az állatokat, de nem mondanám magam olyan gyakorlott állatkert-járónak – mondom végül, közben már el is pöccintem a cigimet a kukába. Na ezt például nem tudtam Monáról, hogy ennyire nem szereti a cigaretta füstöt, bár ha jobban belegondolok egyszer sem láttam cigizni, ebből pedig következtethettem volna arra, hogy nem nikotinfüggő a hölgy. Ez talán egy kicsit megnehezítheti a dolgom, hiszen a cigaretta azóta hozzám nőtt, mióta először rágyújtottam egy szál Marlborora. - Tényleg, ez mindig is érdekelt. Miben más az igazi orosz vodka,mint az amit itt kaphatsz? - érdeklődöm, hiszen köztudott, hogy az oroszok milyen nagyra tartják a vodkájukat. Én személy szerint nem annyira rajongom érte, sokkal inkább iszok valami finom whiskyt, abból is inkább bourbont, mint scotch-ot . Tehát Ő is tisztában van vele – mondjuk ki ne lenne – hogy miképpen állok hozzá a nőkhöz. Valóban szeretem ha csak egy-egy éjszakát kell velük töltenem, nincs benne semmi elköteleződés vagy hasonlók. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem volt hosszabb kapcsolatom – mert igenis volt. Nem tudom, hogy szerelem volt-e , azt sem tudom, hogy az micsoda. De az biztos, hogy szerettem, a tenyeremen hordoztam és tényleg hűséges voltam. Csak aztán azt hiszem megijedtem. Megijedtem attól, hogy most már nem csinálhatom amit akarok, hogy le leszek korlátozva, hogy veszítek a „rangomból”, hogy már nem fognak ugyanúgy rám nézni az emberek, mint előtte. Önző dolognak hangzik – bár az is vagyok, ez tény. - Biztos vagyok benne, hogy nem egy hölgy vár rám odabent – bökök a fejemmel az ajtó felé – De azt hiszem, hogy én már megtaláltam azt a bizonyos hölgyet. Csak azt nem tudom, hogy Ő rám várt-e ? - pillantok le rá, majd megvonom a vállam, amikor közli, hogy élt már át hidegebbet is. Nem voltam még Oroszországban – egyszer kellett volna Sammynek odamennie, de valami betegségre hivatkozva inkább maradtunk otthon és élveztük, hogy az egész család oda van, mienk a hatalmas kúria és azt csinálunk amit akarunk. - Rendben – biccentek egyet és hagyom, hogy belém karoljon, majd követem vissza, a többiekhez, be a melegbe, az alkoholtól bűzlő levegőjű, zsúfolt kis helyiségbe, ahol a lányok vonaglanak a fiúk ölében. Örömmel konstantálom, hogy Monának is megjön a kedve a táncoláshoz, de mielőtt csatlakoznék hozzá, gyorsan szerzek mindkettőnknek egy kis piát. Visszaérve Mona kezébe nyomom a sajátját én pedig gyors felhajtom az enyémet, hogy utána megtáncoltathassam a hercegnőt.
Kezdőlap 
Tárgy: M & M 
Szer. Feb. 04, 2015 9:22 pm
