Harmadik éve, hogy ebbe az iskolába járok, és őszintén szólva, elképesztő milyen hamar elteltek az évek. Nemsokára arra figyelek fel, hogy már elhagyjuk az iskolát és visszamegyünk mindannyian az országunkba az évfolyamtársaimmal. De a legfontosabb most az, hogy kiélvezzük a megmaradt időt, persze kulturált emberek módjára. Legalábbis nem törünk-zúzunk. Természetesen ezt semelyikünk sem engedheti meg magának, elvégre illemre tanítottak minket, nem pedig a vandál életmódra amit ezzel tudatnánk. Na meg gondolom senki sem örülne annak, ha a hercegnők elkezdenének rosszalkodni. Nem példás viselkedés lenne. A 111. szoba, ahol az én imádott drága húgom él a szobatársával. Sajnáltam, hogy nem lehettem a szobatársa, mivel hát nehéz választani a két testvéred közül kivel élj hat éven keresztül, de mégis Lena lett, hárman nem lehettünk. Szinte szabad a járás-kelésem ebbe a szobába, de mindig bekopogok mielőtt berontanák. Most is így tettem, mi mást is tennék én. Kimért és nem túl hangos kopogással előztem meg azt, hogy benyitottam, és Mona volt az akit legelőször megláttam. - Szia! - köszöntem neki egy kedves mosollyal az arcomon. - Bejöhetek? - tettem fel a költői kérdést gyakorlatilag aközben, hogy egyre beljebb merészkedtem. - Arra gondoltam, hogy Lenát meglephetnénk valamivel. - osztottam meg vele mire gondoltam a napokban, és Mona az aki rajtam kívül ismeri a húgunkat. - Mit gondolsz? - kérdőn néztem rá, szemöldökeimet felvonva és a mosolyom egy vigyorba fordult át. Fogalmam sincs mit vehetnék, esetleg készíthetnék neki, hiszen Lena egy eléggé elvont fogalom. Mona talán tud valamit ajánlani és segíteni is, együtt úgyis sokra megyünk mi ketten mindig. Na meg ő nem is tud arról, hogy neki is tervezek, de neki már tudom mit. Ne is jöjjön rá, nehogy elrontsuk a meglepetést.
Szeretek távol lenni az otthonomtól, messzi minden ismert embertől és mindenkitől, aki esetleg engem ismerhetne ezért sokszor elszoktam utazni. Rengetegszer adódik alkalmam ilyenre és ezt általában ki is használom. Kevés időt töltök a lányok társaságában, és ez magyarázható azzal is, hogy külön szobába kerültünk. Jobban mondva választottak, ami nem különösebben zavar csak kicsit érdekes, hogy mindig én maradok ki. Mintha a fölösleges harmadik lennék, sokszor érzem ezt, de nem hagyom, hogy kihasson a közérzetemre. Már nem zavar a gondolat, megtaláltam azt, amiben én is ki tudok bontakozni ez pedig a festészet. Ilyenkor nincs időm elmélyedni a gondolataimban, és ez nem zavar, tényleg. Jelenleg is egy festménnyel bajlódok, a testvéreimnek remélhetőleg tetszeni fog hiszen a közös születésnapunkra terveztem, mert miért ne? Ha Na úgy sincs most itt, valamerre biztos megint elkalandozott, és most az egész szoba az enyém, a gondolataimé és a zenéé. Benyomtam a telefonomon egy dalt, az egyik kedvencemet, amit egy koncerten hallottam. Óh, az a koncert… milyen jó is volt. Félhangosan dúdoltam az énekessel a szöveget, amikor kopogásra lettem figyelmes. Kinéztem a vászon mögül, és elmosolyodtam mikor megláttam Flora-t. - Szia Flo, gyere nyugodtan. – bólintottam mosolyogva, s ameddig beljebb jött gyorsan letakartam a képemet egy nagydarab ronggyal, majd a tartó lábait megfogva pakoltam vissza a helyére az egészet. – Bocs, a kupi miatt, de nem tehetek róla, ha festek mindig ilyen lesz. És nem akartam összekenni Ha Na cuccait. – szabadkoztam gyorsan, végül minden oda nem illő dolgot elpakoltam ezzel teret felszabadítva. - Szerintem jó ötlet, mostanában, mintha búvalbélelt lett volna a drágánk. Minden rendben van vele? – kérdezem tőle, hiszen Ő sokkal többször találkozik vele, mint én, elvégre szobatársak. – Ülj le, kérsz valamit? Van valamerre frissítő…
Δ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Note: nem szeretem én se a kezdőket, lesz jobb is
Flora Dragomir
♔ Ország : ೬ oroszország. ♔ Törvények száma : 8 ♔ Age : 29 ♔ Szobaszám : ೬ 201 with my Lena.<3
Mikor Mona gyorsan elpakolta a cuccait, meglepődtem, de annyira nem kötött le a dolog. Biztos valami szépségen dolgoz aminek még az alapjai vannak meg, na meg nem akar úgy festeni, amikor itt vagyok. Ezért nem is fogom zargatni a festményével, majd megmutatja ha gondolja. Mona mindig is tehetséges volt a festészetben, ezt alig győzöm neki hangoztatni, szerintem nem kevés rubelt lehetne keresni a munkásságával, főleg ha kiszivárogna, hogy éppenséggel Oroszország hercegnője volt a művészlélek. Olyan ügyes, büszke vagyok rá. - Nem gond a kupi, előfordul. - vontam vállat, mivel nem kevésszer van nálunk is kupleráj Lena által, így megszoktam. Én rendszerető vagyok, de néha bevallom én is elfelejtek elrakni pár dolgot a helyére, vagy az egyik felsőmet csak ledobom a szoba közepére. A legjobbakkal is előfordul, szóval senki sem vádolhat meg semmivel, hogy igénytelen vagyok vagy egyéb kellemes jelzők. - Hát, fogalmam sincs rendben van-e.. - húztam oldalra a szám, mert fogalmam sem volt. Lena jól titkolja a lelki fájdalmait, de azért mi meglátjuk rajta mikor szomorkás, ebben az időben pedig annak tűnik, úgy látszik nem csak nekem. - Ha megkérdezem azt mondja minden okés, de én látom rajta, hogy nem. De akkor nem csak én látom őt kicsit rosszkedvűnek a napokban. - magyaráztam a gondjaimat, azaz a Lenával való gondjaimat. - Akartam lovagolni is vele, de nem villanyozza fel a téma, bár mi deríti jókedvre?! - vontam meg a vállam csalódottan, mert rossz volt látni ilyen állapotban a testvérem. Kicsit bűnösnek éreztem magam. - Igen, egy kis üdítő jól esne, tök mindegy mi. - legyintettem és ültem le az ágyra kényelmesen. Körbenéztem a jól ismert szobában, de semmi új nem volt itt a legutóbbi látogatásom óta, ami egy-két napja történt. Lehet Lena nem, de én rendszeresen meglátogatom Monát. - Na de mesélj, mi újság veled? Fiúk? Valami újonnan kitalált szaftos pletyka valakiről? - nevettem fel és kérdezgettem testvéremet nagy kedéllyel. Néha vannak elég érdekes pletykák és azokon jó csámcsogni, de persze tudjuk, hogy nagy részben nem igaz az egész. Hátha most is kiszivárgott valami friss husi.
Szeretem titokban tartani a munkáimat és csak akkor megmutatni mindenkinek, ha az már teljes egészében készen van. Nem szeretem, ha munka közben megkukkantják, mert az olyan, mintha egy csupasz testet néznének. Nincs meg a kerek egésze, és a nagyobb testvéremben szeretem azt, hogy tiszteletben tartja a kérésemet. Volt már olyan ismerősöm, aki nem értette meg a magánszféra jelentését, és mindig megnézte a képeimet, idegesítő volt. De ez nem áll fent Flora esetében, Lena már más tészta, a kedvétől függ minden. - Ha tudom, hogy jössz nem állok neki festegetni, csak kiakartam használni a szabad szoba lehetőséget. – ritkán áll fenn ez a lehetőség, hiszen mindig van itt valaki, aminek szívből örülök. Mostanában valahogy jól esik a testvéreim, a barátaim közelében lenni, mert nem érzem magam egyedül, a beszélgetésbe is betudok kapcsolódni. Talán ez a hirtelen jött felszabadultság a meditációs kalandnak köszönhető, amit még mai napig visszasírok és bánom, hogy nem vittem el oda a testvéreimet. - Különös… - a testvérei vagyunk, mégis nagyon nehéz rájönni arra, hogy van e valami baja. Persze, megérezzük, hogy valami nincs rendben, de sose mondja el magától, úgy kell kiszedni belőle harapófogóval. – Azt tudom, legalábbis hallottam bizonyos emberektől, hogy próbálja áll néven kiadni a verseskötetét, de mindig lebukik. Vajon ezért szomorú? – azért jó, ha az embernek mindenhol vannak barátai, mert tájékoztatják ilyen jellegű problémákról. – Áh, a lovaglást nem kedveli… viszont lehet egy lövöldözős órát imádna. Na? – kíváncsian húzogatom a szemöldökömet, érdekes táncot lejtve velük, majd elmosolyodom. Szerintem még nekünk is tetszene az, ha karton bábúkra lőnénk bizonyos távolságokból, esetleg egy kalasnyikovot is szívesen a kezembe vennék. - Akkor hozok is. – bólintok a nővérem felé, majd megindulok a kis hűtőhöz, hogy előhalásszak belőle valami egészséges narancslevet. Két poharat is szerzek és már öntöm is ki magunknak. – Öhm… nem igen hallottam semmi érdekeset mostanában. Amúgy… úgy tűnik van egy fiú az életembe, de semmi komoly. Nyugi. – nyújtom felé a megtöltött poharat, majd én is ledobom magam az ágyra. Törökülésbe vágom magam és rá figyelek. – Na, és veled? Sikerült már megtalálnod a hercegedet Flora?
Δ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Note: nem szeretem én se a kezdőket, lesz jobb is
Flora Dragomir
♔ Ország : ೬ oroszország. ♔ Törvények száma : 8 ♔ Age : 29 ♔ Szobaszám : ೬ 201 with my Lena.<3
Eléggé egyedül vagyok mostanság, mivel Lena nincs jó állapotban, bár Layla és én sokszor vagyunk együtt. Elég jó barátnőm, mivel mindketten élünk-halunk a lovainkért és nagyon sok közös van bennünk. Pár uralkodási célt is kitűztünk, mivel nagy eséllyel ő fog uralkodni Olaszország, én pedig Oroszország felett, a kettő együtt pedig még sokra mehet. Layla barátsága így minden szempontból jó. Kellemest a hasznossal. - Ha akarod nem maradok sokáig, és tudod folytatni amit elkezdtél. - mosolyogtam rá kedvesen, mivel tudom, hogy gondosan szeret foglalkozni a munkáival. Mindig szépeket is csinál, így én inkább nem sürgetem, se semmi. - Gondolom Ha Na sok időt tölt itt, szóval kevés időd van a szenvedélyedre. - mondtam nyugodt, gyengéd hangon, és tényleg úgy voltam vele, hogy hogyha most nem vágyik társaságra akkor elmegyek. Találkozom Laylaval, vagy valaki mással. - Lehet, hogy ezért szomorú. - ésszerűség is lenne benne, mivel nagyon ki szeretné adni a műveit, de álnéven. Sajnos nem minden kívánságműsor. Viszont felnevettem amikor Mona lövöldözésről beszélt. - Talán igazad van, vigyük el lövöldözni. Biztos levezetné a dühét meg a feszültségét. Lehet nekünk is jót tesz majd. - vigyorogtam rá, és valóban jó ötletnek gondoltam ezt. Ő olyan ember aki talán ilyenben lel vigaszt, míg mások a virágokban és egyebekben. Bólintok mikor mondja, hogy hoz frissítőt, és kicsit ki voltam száradva, jól esett volna pár korty üdítő, ami a húgomat ismerve valami gyümölcslé lesz. Megint igazam volt, mivel narancslevet kaptam, amit mellesleg imádok. Átvettem tőle a poharam, és belekortyoltam, gondosan hallgatva szavait. - Fiú? - vontam fel a szemöldököm mivel rátapintott arra a témára amit szeretek hallgatni, de beszélni annyira nem. - Avass be! - vigyorodtam el olyan "mindent tudni akarok" stílusban, és máris sztorikat kezdtem szövögetni a fejemben. Nahát, talán Mona megtalálta a hercegét! Még pár kortyot lenyeltem, de amikor ő rákérdezett az én hercegemre, megakadtam az ivásban és hirtelen elvettem a poharat a számtól meglepve. - Te úgy ismersz engem, mint aki annyira pártolja a romantikát, hogy Rómeót keres magának? - elképedve néztem rá, majd erőltetetten felnevettem. - Még csak az kéne, ne hülyéskedj! - legyintettem, mivel én nem vagyok a szerelem embere. Sok dologban jó vagyok, csak ebben nem. A fiúkkal kijövök, de ha romantikára térünk, megáll a tudományom. Talán azért, mert a szerelemhez nincs tudomány. - Majd egyszer, és biztos nem itt lesz. Viszont te, Ramona Dragomir, most már avass be, mert kilyukad az oldalam. - löktem meg a vállát gyengén, hogy siessen már, mert megesz a kíváncsiság. Szeretnék az élete része lenni, így örülnék, ha én benne lennék azokban akik tudnak az esetleges szerelméről.
Sokan nem hiszik el nekünk, hogy hármas ikrek vagyunk, mert egyáltalán nem hasonlítunk, de szerintem ez nem is gond. Néha ennek ellenére is összekevernek minket, pedig mi aztán tényleg különbözünk. Engem igazából sose bántott az, hogy nem vagyunk egymás kiköpött másai, mert így alkalmunk nyílik élni a saját életünket. De azért valamiben mégis megegyezünk, ezt azért nem felejthetjük el. Határozottak vagyunk, és mindent megcsinálunk, megvalósítjuk az álmainkat és ez így van rendjén. - Nee, nem engedlek el. Tudod milyen jó végre látni valamelyik testvéremet? Hiányoztok ám ilyenkor. A festmény meg ráér, annyira nem fontos. – nem tetszett az ötlet, hogy kevés ideig legyen velem. Szeretem, ha velük lehetek, mert úgy érzem magamat teljesen otthon. Igazából sokszor hiányoznak, hiszen nem lehettünk egy szobában, és szerintem Lena-nak sokkal jobban jön az, hogy a határozottabb, kiegyensúlyozottabb nővére mellett lehet. – Megszoktam oldani, Ha Na-t meg nem szokta zavarni, csak most egy titkos projekten dolgozok. – de ennél többet nem szeretnék elárulni a festményről. Remélem, elnyeri majd a tetszésüket mikor kész lesz, de az nem mostanában fog lenni. - Akkor lebeszélhetek egy időpontot, keresek valami közeli helyet és még beszerzek pár embert, hogy ne csak úgy legyünk. Esetleg elmehetnénk valamikor paintball-ozni is. Azt hallottam jó móka, és ránk férne a kikapcsolódás. Testvéri csapatépítő. – nem szoktam jó ötleteket adni, ha arról van szó, hogy valakit fel kell vidítani. De Lena biztos örülne egy ilyen napnak, ahol nem kell hercegnőset játszani és nyugodtan lövöldözhetünk, szétszedhetünk bármit. Mostanában rákattantam a gyümölcslevekre, ez is az európai látogatásom óta maradt meg, de anyáék elmondása szerint azelőtt is mindig szerettem az egészséges italokat. Ez meg állítólag 100% gyümölcs, én meg hiszek, ha meg nem az, akkor inkább emiatt vigyen el a halál. - Igen, de mondom, semmi komoly. – ez a téma az, amit a lányok iszonyúan szeretnek kivesézni, és igazából én is csak akkor nem, ha rólam van szó. – Nem nagydolog Flora, csak annyi, hogy közelebbről megismertem egy barátomat. De nyugi, semmi illetlen nem történt. – tudom, hogy a szüleim nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy addig ne tegyünk elhamarkodott lépést míg meg nem bízunk a másik félben. Én pedig teljesen helyeselek ezzel. Csak mosolyogva ingatom a fejem, mikor a nővérem azt hangoztatja, Őt bizony nem érdekli a romantika, meg ennek párjai. De ez nem igaz! Mindenki vágyik erre, még Ő is, tudom én. Talán el kéne vinnem egy vak randira… Jaj, azért biztosan kitekerné a nyakamat, ha rosszul sikerülne. - Héé, még a végén kiöntöm a levet. – öltök rá nyelvet, majd az éjjeliszekrényemre téve a poharamat nézek vissza rá. – Mint említettem még semmi komoly nincs, csak… nem tudom, elkezdett tetszeni Morris. Ez mégis hogy van?
Δ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Note: nem szeretem én se a kezdőket, lesz jobb is
Kezdőlap 
Tárgy: Mona & Lory 
Szer. Feb. 04, 2015 4:40 pm